“Anna (39), amikor pszichológushoz fordult, már jó ideje érezte, hogy valami nem stimmel nála. Egyre kevesebbszer mozdult ki otthonról, nem vágyott mások társaságára. Korábban szívesen járt színházba, vagy olvasott könyveket, de már ahhoz sem volt kedve. Munkahelyén is egyre nehezebben tudott koncentrálni, nehezére esett döntéseket hozni. Éjszakánként gyakran felébredt és hánykolódott az ágyában. Étvágytalanná vált, néhány kilót fogyott is. Gyakran eszébe jutott, mi értelme így az életének?”
A depresszió diagnózisa abban az esetben adható meg, ha a személy tartósan levert, kedvetlen, nem leli örömét semmiben, jövőjét kilátástalannak látja, akár öngyilkossági gondolatai is jelentkezhetnek, mely tünetek mellé gyakran társul alvászavar, étvágyzavar is. Enyhe depressziós zavarok kezelésében a pszichofarmakonok (pszichiátriai gyógyszerek) és a pszichoterápia egyformán hatékonyak. Súlyos esetekben feltétlen szükségessé válik a gyógyszeres kezelés is, melyhez pszichiáter bevonása szükséges, enyhébb esetekben azonban a gyógyszer és a pszichoterápia kombinációja a leghatásosabb.
